, fn, tt. tacskó-t. 1) Kis fajtáju fütyésző vadászeb. Mint a tacskók ugyan fölfütyészik. (Molnár A.). Tacskók mindent fölfityésznek. (Káldi). Alkalmasint a német Dachshund után alakult. 2) Átv. gyereknek szokták mondani, midőn megvetőleg vagy némileg feddve szólnak hozzá; innen Kríza János szerént a székelyeknél am. kölyök, poronty. Eredj te tacskó!