, (tám-ad-ó-lag-os) mn. tt. támadólagos-t v. ~at, tb. ~ak. Mondjuk oly ellenszegülésről, háboruról, melyet valaki más ellen kezd. Ellentéte: védőleges, mely által a megtámadt fél az ellent visszaverni, s magát oltalmazni törekszik. Támadólagos háborút viselni. Támadólagos ütközetet rendezni.