, (tám-ad-ék) fn. tt. támadék-ot, harm. szt. ~a. Tulajdonkép, ami valamiből támadt, eredt, keletkezett, mint maradék, ami megmaradt, faradék, amit lefaragtak; folyadék, ami foly stb. Kresznerics idézete szerént am. támaszték, de ezen értelem az itteni ad képző természetével nem egyezik.