, kötszó, mely a régieknél am. akkor, azután, annakutána. "Tahát Jézus viteték a kietlenbe. Münch. cod. Máté 4. 1). Káldinál ezzel fejeztetik ki: "akkor. "Tahát vépének ő hozjá. U. o. 15. l. Káldinál szintén: "akkor. "Tahát jöved, ajándokozjad te ajándokodat. (Pestinél: osztán, Erdősinél: annak utánna). "Tahát (tunc) Nabuhodonozor megharagvék ménd a földre. Bécsi cod. Judith. "Ha pediglen szintoda nem akar ti kj(gyelmed) küldeni, tachát kéröm ti kj(gyelmedet). Levél 1554-ből. (Szalay Ág. 400. m. l. 134. l.). "Merth ha siketségre veszitök, thahát még házatoknak az hamváth széllel fúthathom. (Ugyanott 319. l.). A szőnyi első békekötés irományai között olvasható: "És ha megalkodhatunk ezen az dolgon, tehát nem leszen szüksigh, ha pedig nem alkodhatunk, tahát mindjárast fell kölgyön. Régi Magyar Nyelvemlékek. III. K. 351. l.). Így a Nádorcodexben, Debreczeni Legendáskönyvben s másutt is. A székelyeknél Udvarhelyszékben maiglan divatos ,tehát értelemben. (Kríza J.). l. TEHÁT.