, fn. tt. tar-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a v. ~ja. A szarvasmarhának azon nyakrésze, mely a lapoczkák fölött emelkedik, máskép.: tarj v. tarja. Így nevezik a mészárosok az innen levágott konczot is. A lónál ugyanezen rész mar v. mor, marj, v. morj, az embernél pedig tarkó. Tarafarás, régi kifejezés, eléjön Mártonfalvi Györgynél, Kresznerics szerént latinul: nimis ornatus. Tarát farát ékesiti. (Faludi). V. ö. TARAFARÁS. A magasságot, emelkedést, kinövést jelentő r gyökhangu szók osztályába tartozik. V. ö. R, gyökhang.