, fn. tt. tár-t v. ~at, tb. ~ak. 1) Szabó D. szerént kincs, álló jószág; továbbá Sándor I. szerint a régieknél am. rakásba gyüjtött holmi, vagyon, kincs, innen tárház, melyben a vagyont őrzik; tárnok, kir. tárnok, a királyi kincsek őre; társzekér, nagy szekér, melyen a hadi szereket hordják. Ezen jelentés van a mongol tavar (le bien, les effets, les hardes) szóban is. 2) Azon helyiség, szekrény, épület, ház, terem, melyben holmit tartanak, őriznek, öszvegyűjtenek. Kincstár, fegyvertár, pénztár, levéltár, könyvtár, raktár, képtár; továbbá könyv, mely bizonyos gyüjteményt tartalmaz. Törvénytár, tudománytár, ismeretek tára, szótár stb. Egyezik vele a kalmuk dari (haltend, habend), pl. altan-dari aranyat tartó; továbbá az arab s persa dár am. (ház), chaldeai dór (lak), mongol tar am. kosár, kenyeres kosár (corbeille, panier. Kowalewszky).