, (taporján-féreg) ösz. fn. Erdélyi tájszó, am. medve. Vigyázz, hogy a taporjánféreg meg ne egye az ünőket. Valószinü, hogy a taporján törzse tapor, s gyöke tap, a medvének nehézkes tapodásától, s talpas tulajdonságától; s hasonló hozzá a Bodrogközben divatozó tapséros, mely am. tenyerestalpas. Alakja sajátságos kinövésre mutat, valamint a tátorján, burján, bojtorján szóké is. Eredetileg ,tapor igétől, s utóhangzás nélkül: tapori (azaz taporó) mint ugri (= ugró), a nyúlnak tréfás ugri-füles nevében.