, (tap-ló vagy tap-ol-ó) fn. tt. tapló-t. 1) Némely növényi testek, melyek vagy eredeti tulajdonságuknál fogva, vagy mesterségesen elkészítve könnyen tüzet fognak, egy szikrától is meggyuladnak, s a fogott tüzet fogytig táplálják. Cserfa-, bükfa tapló, mely a reves és száraz fabélből válik. "A szív, mint a tapló, könnyebben fog tüzet, ha már egyszer égett. B. Eötvös J. (Gondolatok). Rongy-, papirtapló, melyet égékeny testtel beitatva készítenek. Gombatapló, mely némely fákon, pl. füzeken termő forradékokból lúg által megpuhítva készül, az úgy nevezett banyatapló. 2) Átv. a fataplóhoz hasonló puhaságu, vagy forradékféle kóros kinövés az állati testen, milyen az úgy nevezett vadhús.
E szót kétfélekép elemezhetni. Ha alapul azon faforradékokat veszszük, melyekből taplót főznek, azt vélhetnők, hogy gyöke a tapadásra, ragadásra vonatkozó tap, minthogy az ily forradékok egy részről a fákhoz tapadva teremnek, más részről általán véve tapadós, ragadós, nyálkás földszinüek szoktak lenni, s így tapló elemezve annyi volna mint tap-ol-ó, azaz tapadó. Ha pedig azt veszszük tekintetbe, hogy a taplónak általános kelléke, és lényeges tulajdonsága tüzet fogni, akkor figyelmet érdemel a szanszkrit tap gyök, mely égést jelent (calefacere, urere), a görög τυϕω égetek, égek; latin tepeo, tepor, tepidus; persa táb-idan vagy táf-tan vagy taf-tan, égetni, égni; szintén persa tábi, fényesség, világ: tábisztán, nyár, (azaz égető, melegitő évszak); orosz tepl (calidus), teplota (calor. Bopp Ferencz. Az ő véleménye szerént a latin tempus is a föntebbi szanszkrit gyöktől származhatott. Glossarium Comparativum. 3-ik kiadás. 163. l.). Ha a gyök ezen jelentését a magyarban is elfogadjuk, akkor ,tapló annyit tenne mint égő, gyuló; s gyöke a magyarban még rokon a régies ,gyaponik szó gyap gyökével. Egyébiránt más nyelvekben rokon a ,tapló szóval a finn taula, takla, észt tael, tagel, liv nyelvbeli tagl, dagl, lapp tuovle, finnlapp duovle, déli vogul taploch, taplit. (Budenz J.). A mongolban uula v. ula (= tapló) a ,gyúl szóhoz közelít.