, (tap-og-at) gyak. áth. és önh. m. tapogat-tam, ~tál, ~ott, par. tapogas-s. Tenyerével vagy talpával ismételve, vagy gyakran folytonosan illet, érint, nyomdos valamit, különösen midőn keres, kutat, vagy sötétben, homályban megkülönböztetni, megtudni, megérezni akar holmit. A fájós testet gyöngéden tapogatni. Kinek hol fáj, ott tapogatja. (Km.). Talpával tapogatja a földet, ha nem ingoványos-e? Megtapogatták a hátát, tréfásan am. megverték. A vak és sötétben járó tapogatni szokott. Halászok nyelvén am. burítónemű kosárral a vizekben halat keres. A tavakban, erekben tapogatni szoktak a halászok. Átv. valamely titkos rejtélyes dolognak nyomát keresi. Jól tapogat. Itt roszúl tapogatsz. Végre kitapogattam, nyomára jöttem, kikutattam.