, TÁNTORIT, (tám-t-or-ít) áth. m. tántorít-ott, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. Eszközli, okozza, véghez viszi, hogy valaki mint szédelgő, s egyensulyát vesztve ide-oda dőlöngve lépjen, járjon. A részegség az utcza egyik soráról a másikra tántorítja őt. Átv. valakit az erkölcs egyenes utjáról vesztegetés s egyéb módok által félrevezet; elébbi határozatától elmozdít. Pénz, hiuság, dicsvágy, szerelem, eltántorítják az embert. V. ö. TÁNTOROG.