, (tap-asz-t-al-atlan) mn. tt. tapasztalatlan-t, tb. ~ok. Kinek tapasztalata nincs; bizonyos ismeretekben járatlan; gyakorlati dolgokban ügyetlen; ki az embereket, a világot nem ismeri; idegen. Tapasztalatlan gyermek, szobatudós. A tapasztalatlan embert könnyü rászedni. Én e városban egészen tapasztalatlan vagyok. Határozóként am. tapasztalatlanul.