, fn. tt. tanárk-ot, harm. szr. tanárok-ja. Túl a Dunán, nevezetesen a Balaton vidékén, Kemenesalon, Rábaközben, rétet, kaszálót vagy szőlőföldeket kerítő árok, gyöpü, a marhák becsapása ellen. Hasonló értelmű a székelyeknél divatos tanórok, azaz, kerített rét, füves telek, akár a helység területén kivül, akár belül. Innen: tanórok-kapu, melyen az ily kerített helyre bejárnak, vagy falu kapuja, mely oda vezet.
E jelentések nyomán magyar elemzéssel hihetőnek látszik, hogy a tanárok illetőleg tanórok szó öszve van téve a tanya és árok elemekből, mennyiben t. i. a tanya bizonyos megtelepedési térséget, megszállás által kizáró tulajdonná tett telepet jelent; második alkatrésze pedig árok.