, (tám-b-ál-ó-od-ik v. tám-ba-al-ó-od-ik) belsz. m. támbálód-tam, ~tál, ~ott. Nagy nehezen, nagy erőködéssel kapaszkodik, emelkedik, támaszkodik, hogy felálljon; továbbá: nagy nehezen tesz valamit. Gyöke azon tám, melyből támad, támaszt stb. származtak. Képeztetésre hasonlók hozzá, a szintén mozgásra vonatkozó himbálódik, kászmálódik, csimbelődik. Máskép: támbáskodik, támbászkodik. Feltámbáskodott a beteg. (Kríza J.).