, (tan-ács-talan) mn. tt. tanácstalan-t, tb. ~ok. 1) Tanácsi testület hiával levő. Tanácstalan község. 2) Amit tenni nem tanácsos, nem czélirányos, nem jó; ellentéte: tanácsos. 3) Aki magának tanácsot adni nem tud, aki előre meggondolás nélkül cselekszik. Ügyefogyott tanácstalan ember. Tanácstalan szeleburdiság. Határozóként am. tanács nélkül, tanácstalanul.