, (tal-aj) fn. tt. talaj-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Padolat, mennyiben a rajta állónak, járónak mintegy alapúl szolgál. 2) Amire valamit állítnak, pl. szobor talaja. 3) A gazdaságban am. a földnek külső mivelés alatti része. Agyagos, homokos, meszes talaj.E szóban, mint jelentései gyaníttatják, egy részről az al egyszerű gyök rejlik, tehát eredetileg al-aj, melyből t előtéttel lett talaj, mint alabor talabor, alap talp, valaminek alja, alapja; más részről pedig teljes, tömött fogalma. V. ö. TAL elvont törzs.