, (tal-a-al-tat-ik) szenvedő ige, melyet rendszerént csak harmadik személyben használunk, midőn ezt jelenti: van, létezik, valahol tartózkodik. Kevés oly ember találtatik mint ő. Találtatnak emberek kik.... Oda bujdosom, hol emberek nem találtatnak. 20 a 100-ban 5-ször találtatik. Néha am. bizonyos tulajdonságunak ismertetik. Minthogy ártatlannak találtatott, elbocsáták. Egyébiránt ez utóbbi értelemben első és második személyben is divatozik.