, TAKARIT, (tak-ar-ít) áth. m. takarított, par. ~s, htn. ~ni v. ~ani. 1) Holmi életszükségekhez valót, pl. eleséget, pénzt öszvegyüjt, s mintegy a romlás, veszendőség ellen biztos helyen eltakar, beföd. Pénzt, eleséget takarítani. Szénát takarítani. A learatott gabonát betakarítani. 2) Ami elszórva, széthányva feküdt, halomra söpri, gyüjti. Öszvetakarítani az elszórt szalmát, szemetet, ganéjt, gizgazt. Kitakarítani a szobát, am. a benne levő szemetet öszveseperni, azután kivinni. Innen annyit is teszen, mint tisztít, csinosít, s ez értelemmel függ öszve a takaros, azaz, csínos, tiszta. 3) Valamit szem elől eltüntet, elsikkaszt, elvisz. Alattomban több holmit eltakarított. 4) Halottra vonatkozólag am. eltemet. A csatában elhullott vitézeket egy nagy sírba takarítani. Meghalt biz ő, már el is takarították.
Ezen igében az ít képző az alapigének értelmét mintegy hatályosabbá teszi, legalább ily viszony látszik rejleni a hasonló csavar és csavarít, peder és pederít, teker és tekerít, csikor és csikorít, kapar és kaparít, vakar és vakarít között.