, (tak-ony) fn. tt. takony-t v. takny-ot, tb. taknyok. Ragozásban a hangugratók szabályait követi: taknyom, taknyos, taknyoz. 1) Szivós nyálka, mely a mirígyekben fejlik ki, az orrban öszvegyül, s annak üregét sikamló nedves állapotban tartja. Lóg a taknya. Kiütötték orrából a taknyot. Így neveztetnek némely más állatok testéből kifejlő nyálkás nedvek is. 2) Bizonyos betegség következtében a lovak és juhok orrából folyó nyálka.
E szónak, mint undorító tárgyat jelentőnek, a finom társalgási, vagy nemesb irói beszédben nincs helye.
Mi gyökének eredeti jelentését illeti, talán a takar igével rokon, mennyiben a takony az orrüreg belső falait takarja; vagy talán am. dagony, azaz, a mirigyből és orrból kidagadó nyálka, s hasonló hozzá a dagonya, mely Bodrogközben marha által fölvert, földagasztott sarat jelent. Egyezik vele Révai szerint (Ant. Lit. Hung. 83. l.) az észtheknél divatos tat.