, fn. tt. tál-at, harm. szr. ~a, kicsiny. tálacska v. tálka v. tálcza. Terebélyes karimáju, illetőleg tertyedt nyilásu, öblü evőedény, melynek szélessége aránylag nagyobb, mint magassága, s ebben különbözik a bogrács, fazék, csupor, bögre-féle edényektől. Arany-, ezüst-, czín-, porczelán-, cserép-, fatál. Leveses, húsos, becsináltas tál. Kerek, hosszukás tál. Tálba nyúlni. Tálból kimerni, kiszedni az ételt. A kalánt elébb viszik a tálba, azután a szájba. (Km.). Más tálában kanalazni. Az ,étel szóval öszvetéve am. fogás vagy féle. Két tálétel, két fogás, két féle.
Valószinűnek tartjuk, hogy e szó a távolságra, terjedésre, tágasra vonatkozó ta gyökből származott. Ugyanezen fogalmi rokonság létezik a latin patet, patulus és patera, patina között. Mandsu nyelven taili. A persában Vullers szerént szintén tál (ami discus seu paropsis ex aere, argento, auro, simili) s megfelel neki a szanszkrit tála (palma manus).