, (ta-g-ad-ás) fn. tt. tagadás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. Nyilatkozás, mely által valamit tagadunk, ez igének minden értelmében. Vakmerő, szemtelen tagadás. Eltagadás, megtagadás, kitagadás. Törvényben tagadás jó. (Km. Si fecisti nega). Mi tagadás benne, azaz, nincs mit tagadni, valljuk meg az igazat. V. ö. TAGAD.