, (szele-verdi) ösz. mn. Beszédben és cselekvésben, járáskelésben, taglejtéseiben szél gyanánt hirtelenkedő, kapkodó; továbbá hányivetileg magát fitogtató, vízeszű; némely kiejtésben a verdi burdi-vá változván: szeleburdi; még máskép: szelde, hebehurgya, hetlekotla, szelekóla, szelekótya, kelehajti, kelekotra, kelekuti, kiről azt szokás mondani, hogy szelet üt, nagy szelet csinál, csap, nagy széllel jár; még másképen: hetrepila, szélhajtó, széllelbéllett, szélházi, széltömlő, szélpál, némely esetekben: hű bele Balázs. A ,szeleverdi alkatrészei: szél és ver, s tulajdonkép am. szélverő, szeletverő. Képzője di a nyelvszokás szerént gúnyos jelentésü, mint ezekben: ebhendi, pökhendi, csalavandi, kortyandi, oktondi, herdehurdi stb.