, fn. tt. szeleměn-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e v. ~je. A közönséges falusi épületeken azon gerenda, mely a tető ormán nyúlik végig, s vagy ágasokon, vagy ollófákon nyugszik. Szabó Dávidnál: általgerenda, mestergerenda, melyet (a ház két végén álló) ágasokra helyeztetnek, de, így szól, közönségesen ,gerenda helyett is tétethetik. A hajósoknál: a hajótető hosszában menő gerenda, mely a tölgyfa hajókon a kukajárót tartja (First, Firstbaum, Fürstbaum. Kenessey Albert).
Eredetileg talán szelevény volt a szel igétől, minthogy a tetőt (vagy felső padolatot) mintegy végig szeli, s annak élét képezi. Jancsovicsnál szlávul: szlemä.