, (szel-e-mény) fn. tt. szelemény-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Általán valamely egésznek leszelt darabja, hasábja. Különösen úgy nevezett sindely, melyet leginkább fenyőfából hasogatnak, és hornyolnak.
Gyöke a metszést jelentő szel, s képeztetésre hasonló azon igékből származott nevekhez, melyek mány mény, vány vény alakban váltakozva fordulnak elé, de mivel a kétféle képzők között tulajdonképen különbség van, bár a szokás a kettőt rendszerént azonos értelemben használja, ahol lehet meg kell különböztetnünk. V. ö. ~VÁNY, ~VÉNY képző.