, (szél-ěs) mn. tt. szélěs-t v. ~et, tb. ~ek. Aminek széle aránylag nagyobb terjedelmű; ellentéte: szoros, keskeny. Ezen arány az illető térnek vagy testnek hosszával, magasságával áll viszonyban. Széles út, útcza. Széles terem, szoba, folyosó. Széles posztó, vászon, szalag. Széles mell, tenyér, hát, arcz. Széles az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora. (Népd.). Széles feneket keríteni valaminek. Mértékszóval egyesülve határozott nagyságu szélre vonatkozik. Tíz ölnyi széles útcza. Öt lábnyi széles folyosó. Két rőfnyi széles szövet. Egy hüvelyknyi széles szalag. Néha általán am. minden irányban kiterült, tertyedt. Széles karimáju kalap. Széles száju korsó. Széles határ. Különös szórend divatos e szólamban: Széles e világon nincs mása.
"Válaszsz el Istenem,
Széles e világtól,
Ha elválasztottál
Kedves galambomtól.
Népdal.
"Müvész hazája széles e világ.
Arany J.