, áth. m. szel-t. Tömör, vagy szilárd szövetü testet éles eszközzel hasábokra metsz, vág. Kenyeret karéjokra, húst falatokra, konczokra szelni. A szalonnából, sajtból egy darabot leszelni. A dinnyét gerezdekre szelni. Ollóval a papírivből egy negyedet leszelni. Valamit fürészszel ketté szelni. Átv. mondjuk akármily tömör testről, mely haladása, mozgása közben a levegőt vagy vizet ketté hasítja. A repülő madár szeli a levegőt. A sajkák, hajók szelik a folyó habjait. Egyezik vele mongol nyelven szeil-kü v. szejle-kü, v. szejlö-kü (decouper, tailler stb.), továbbá mongol és mandsu nyelven: szeleme (épée, sabre, glaive); ide sorozható mély hangon szalga-khu (séparer, détacher, diviser, partager, isoler, tirer, deriver); ezen igétől: szal-khu v. szalo-khu (se séparer, être partagé, détaché, isolé stb.); csagataj csal-mak lapp nyelven: čole-, vogul ny. sil- stb. V. ö. SZEG, VÁG, HASÍT. Gyöke azon sze, mély hangon sza, mely több szóban a részeknek egymástól elválását, vagy a testnek bizonyos iránytól távolodását jelenti, miről részletesebben l. SZE, (2), elvont gyök v. gyökelem. V. ö. SZALU, SZALUL; SZAB, SZAK; SZÉL, (2).