, (szél-ěs-ség) fn. tt. szélěsség-ět, harm. szr. ~e. 1) Minemüség, mely valaminek széles létét jelenti. Megmérni a posztó szélességét. A mellnek szélessége erőre mutat. 2) Mértani ért. a testnek széleit, oldalait képező vonalak öszvesége, mi szerént a szél és szélesség körülbelül oly viszonyban vannak egymással, mint a körvonalak és gömbölyüség, t. i. a szélességet a sokszorozott szélvonalak képezik. Tehát szabatosan véve a szél és szélesség különböznek egymástól, mennyiben amaz egyik oldaltól másikig huzott egyenes irányu vonalat, emez pedig a testnek hosszmentében keresztűl vett, s két oldalra terjedő területét jelenti. 3) Földrajzban azon távolság, vagy távolsági vonal, mely az egyenlítőtől a földsarkig nyúlik. Éjszaki, déli szélesség. Ezen város az éjszaki szélesség 40-dik foka alatt fekszik. 4) Égtanban hasonló vonal, mely az éggolyó egyenlítőjétől az égsarkig terjed.