, (szel-es) mn. tt. szeles-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Mondjuk időről, melynek folyta alatt szél fú. Szeles tavasz, tél. Szeles napok, éjek. 2) Alkalmazzuk helyre, térre, vidékre. Szeles tenger, hegyszorulat. 3) Átv. hirtelen mozgásu, hebehurgya beszédű, ideoda kapkodó, hetre, serde, hetlekotla, serteperte, szélpila, szeleverdi, szeleburdi; a székelyeknél még: szelde, szerde, szerdepurdi.