, fn. tt. szél-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. A légmozgást jelentő szél-től főleg abban különbözik, hogy ékezetét mindig megtartja: széle, szélěs, szélü, szélěz; továbbá a tisztább kiejtés szerént valamivel élesebben hangzik, miért némi tájszokással szíl, szíles, szílű, szílez; ellenben a légmozgató szél tompábban hangoztatja az e-t, mintha nem volna egyéb megnyujtott, vagy kettőzött rövid e-nél: szeel. V. ö. SZÉL, (1). Hasonló hangejtési viszony van az ér (pervenit) és ér (vena), az ég (coelum) és ég (ardet), fél (dimidium) és fél (metuit) között. 1) Tágabb ért. bizonyos területnek vagy testnek külső pontjai, vonalai, végei, melyek azt mintegy kerítik, s annak középpontjától legtávolabb esnek. Ország, vármegye, város széle, azaz, véghatára. Tulsó, innenső szél; jobbik szél, bal szél; alsó szél, felső szél. Határszél, erdőszél, tószél. Szája széle, azaz ajaka. Szélementében végig v. szélementire végig, (székely szólás). A nyomtatott lapnak tisztán hagyott széleit beírni. A papirív széleit körülnyírni. A rét bal szélén kezdeni a kaszálást, gyűjtést. A ruha széleit beszegni, fodrozni, prémezni. 2) Szorosb ért. mint a hosszusággal és magassággal viszonyló térmérték jelenti azon egyenes irányban vett vonalat, mely valamely területnek vagy testnek hosszmentét általszegi, s annak egyik oldalától a másikig nyúlik. E végposztó hossza húsz, széle (szélessége) két rőfnyi. Megmérni a szántóföld szélét, hosszát. Valamely terület szélét annak hosszával sokszorozni. Két szélben, másfél szélben venni a gatyaszárnak való vásznat. Egy szél a vitorlavászonból. Széle hossza mindegy, azaz, négyszögű, vagy alacson vastag.
Gyöke azon elvont sze, melyből szédít, szédűl, szédeleg, ideoda irányzott mozgásra vonatkozó szók is eredtek, s rokona az alapfogalomban egyező té, mint téved, tévelyeg, tébolyog, tékozol, tétova, téltúl származékok gyöke. Vogul nyelven: sel, sil am. oldal, part; finn nyelven syrjä (margo). A mongol szal-khu v. szalo-khu (se séparer, être pártagé, détaché, isolé), közelebb a magyar szél-ed-ni igével rokon. V. ö. SZE, (2), elv. gyök v. gyökelem; és SZEL.