, fn. tt. szekliczé-t. Növénynem az együttnemzők seregéből s egyenlőnősök rendjéből; vaczka polyvás, sertés; fészke tojásdad, födelékes, pikkelyei többnyire tövishegyűek; bóbitája polyvás szőrös, vagy nincs. (Carthamus). Fajai: sáfrány, gordon szeklicze.
Legvalószínűbb, hogy nevét sörtés, tövises, s mintegy szeges tulajdonságától kapta, minélfogva elemezve szeglicze, a szeg gyöktők és szegel törzsöktől, mintha volna szegelőcze, szegelicze.