, fn. tt. Szekerczé-t. Bárdhoz hasonló, szélesebb lapú, rövid nyelü fejsze, melylyel a faragás alá vett fát kisimítják, különböztetésül a keskenyebb pilingáju fejszétől vagy baltától. A régieknél jelentett ily alakú hadi fegyvert is, milyennel szent László királyt festeni szokták. Szekerczés szent László, Vajda S. 3. k. 79. l. Egyébiránt tájszokásilag a fejszét is néhutt szekerczének nevezik.
Egyezik vele a mongol szughurkhai (une espèce d arme, un glaive), latin securis, szláv szekera, t. i. mind rokon törzsből származnak, mely a mongolban: szüke, mandsu nyelven: szuke (hache, coignée), innen szükele-kü (hacher), továbbá a latinban seco, a szlávban szekám, a magyarban szegni. V. ö. SZEG, ige. Mélyhangon: szakócza, melynek gyöke közvetlenűl a szak, szakad, szakaszt szókéval azonos.