, (szek-ér) fn. tt. szeker-et, harm. szr. ~e. Ékvesztő szavaink egyike, sőt palócz szóejtéssel rendesen és általában röviden hangzik: szeker, szekerrel, szekeren, szekerhez stb. Közönséges eredeti ért. kerekeken mozgó szárazföldi jármű, terhet hordani, kirándulni, utazni való. Ily széles értelemre mutatnak a régieknél eléforduló hintószekér, kocsiszekér, két kerekű szekér, László szekere (gúnyosan emberek által húzott taliga, daczára a közmondatnak: taliga nem szekér). Szükebb és ma szokottabb értelemben különböztetésül a hintó, kocsi, taliga nevű jármüvektől, durvább, nagyobb, erősebb szerkezetü, kivált pedig teherhordásra való ilyetén jármű, mely közrendüeknél utazásra is használtatik. Paraszt-, béres-, hosszú szekér. Ökörszekér, lószekér. Társzekér, tábori szekér, ekhós szekér, melynek gyékény- vagy ponyvafödele van. Fakó szekér, mely nincs megvasalva. Közmondatok: Fakó szekér kenderhám, mind a kettő rosz szerszám; és: Fakó szekér, kenderhám, nemes ember, szűrdolmány. Félre szekér, jön a kocsi. Megy a szekér, ha hájazod. Hájas szekér hosszu út. Ha szekered nincsen, talpad készen legyen. Nincs oly rakott szekér, melyre több nem fér. Ó szekeret vasáért, vén asszonyt pénzeért el ne vegyed. Nem szénás szekér a szó, könnyü megfordítani. Kinek szekere farkán ülsz, annak a nótáját dúdold. Ne fuss oly szekér után, mely föl nem vesz. Terhes szekérnek, részeg embernek az Isten is kitér. Eb a fa szekere. Szekeren ment, gyalog jött. A fölszerelt ökörszekér részei: rúd, juha, nyújtó, lőcsök, rakonczák, oldalak, vendégoldalak, keresztfák, nyomórúd, kerekek, tengelyek, tézslák, csikoltók, jármok stb. melyeket l. saját rovataik alatt.
Legvalószinűbb, hogy a szekér haladó, mozgékony tulajdonságától kapta nevét, s gyöke szök- v. szökik, melyből lett szökő, szökér, vagy zök-től zökér, mint, csipő csipér, füző füzér, buvó buvár, futó futár stb. Az ö átváltozván rokon e-re lett szekér, mint ketény, ecsém, fedél stb. ezek helyett: kötény, öcsém, födél. Ezen alapfogalmi viszony van a latin curro és currus, a német Wagen és wegen, bewegen, a hellen αγω és αγαννα között. (Adelung). V. ö. KOCSI, HINTÓ.