, (szell-ő-öz-tet) mivelt. m. szellőztet-tem, ~tél, ~ětt, par. szellőztess. Miveltető ereje nem oda terjed, hogy más által tegye a szellőzést, hanem csak a ,szellőzik és nem ,szellőz igétől származik. Eszközli, hogy valamit a szellő megjárjon, megfujjon, enyhítsen, tisztítson, am. az egyszerű szellőz. Kiszellőztetni a ruhákat. Reggel, estve szellőztetni a szobákat.