, (szeg-ez-és) fn. tt. szegezés-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. Cselekvés, midőn valamibe szeget vagy szegeket ütnek, megerősítés, öszvekötés, kifeszítés stb. végett. Beszegezés, fölszegezés, leszegezés stb. 2) Éles fájdalom, vagyis olynemű kinos érzés, mintha a testet valami szurkálná; öklelés, nyilalás; különösen az oldalakat gyötrő ilyetén szenvedés. (Pleuritis).