, fn. tt. székács-ot Gömörben vad galamb faja, vagy némelyek szerént oly örvös galamb, mely erdőkben és cserjésekben lakik.
Eredetét illetőleg a szék szóval semmi értelmi öszvefüggése nincsen, szlávul: dupnacsek. A szláv nyelvben szekács am. metsző, vágó; s a magyarban is szeg, szak a metszésre, szét választásra vonatkozó gyökszók. Innen úgy látszik, mintha székács a légnek mintegy szegésétől, azaz metszésétől vagy hasításától vette volna nevét, t. i. ezen fajta galamb a repülésben sebesebb mozgást tesz, vagy látszik tenni.