, fn. tt. szék-ět, harm. szr. ~e. 1) Különféle szabásu, alakú, és anyagból való bútorféle állvány, mely rendeltetésénél fogva ülőhelyül szolgál. Különböztetés végett V. ö. PAD, LÓCZA, PAMLAG, KEREVET. Karos, hátas, karatlan szék. Négy, három lábu szék. Fa szék, vas szék. Szalma, nád, bőr szék, mennyiben ülési alapja szalmából, nádból vagy bőrből van. Kis szék, bábaszék, fejő szék, vargaszék, tábori szék, zsellyeszék. Lucza széke (l. LUCZA). Két szék között földre esett v. földön maradt. (Km.). Székkel megkinálni a vendéget. 2) Székhez hasonló, s bizonyos működésre használt állvány. Gyóntató szék, szónoki szék, tanszék, imaszék. Dagasztó szék, melyre a teknőt fektetik. Szapulószék, faragószék, vágószék, szövőszék, térdeplőszék, árnyékszék. A mészárszék több vidéki szokás szerént egyszerüen: szék. 3) Bizonyos méltóságok ülőpolcza, mint a rangnak jelvénye. Királyi, fejedelmi, érseki, püspöki szék. Szent Péter széke. 4) Hely, telep, vidék, tartomány, mely állandó lakul, tartózkodásul szolgál, milyenek Erdélyben a székelyek és szászok székei. 5) Átv. hatóságok, biróságok gyülekezete, testülete, mennyiben törvényes hatalmukat, működésöket összeülve szokták gyakorolni, mely jelentése leginkább összetételekben fordúl elé. Kormányszék. Szentszék. Tisztiszék. Számvevőszék. Törvényszék. Itélőszék. Semmitőszék. Birói szék. Országló szék. Tisztújitó szék. Egyedül állva is használtatott, és használtatik ,törvényszék v. ,birói szék helyett: "Ezért az dologért székre idéztetett minket szógabiró által. Levél 1559-ből (Szalay Ág. 400 m. l. 398. lap). Innen ezen öszvetételek: székülés, törvényes, birói tanácskozás; székülő v. székfia, birótag; széksértés.
Minthogy a szék szó önhangzója hosszú, bizonyossággal állíthatjuk, hogy az két önhangzóból húzatott egybe sze-ek vagy sza-ek, és így a gyök sze vagy sza azonos azon sza gyökkel, mely száll szónak is elemét alkotja. Innen szék eredeti értelme szállás, megszállás, a hol megszállunk, megülepedünk, megtelepedünk. De ugyancsak eredeti értelménél fogva jelent emelkedést (felszállást), emelkedett helyet is. Idegen nyelvekben egyezik vele közelebbről a török szeki (lieu un peu élevé pour s asseoir; banc, estrade), persa szaku v. szóku (sedile seu scumnum), mongol szago-khu (s asseoir, demeurer), honnan: szaghodal v. szagholta v. szaghori (siège, demeure, domicile), továbbá szintén a mongol szeöke (chaise à porteurs, Sänfte), arab szeken (szék, székhely, domicil, habitation); távolabbról a latin: sca-mnum és török iszkemle törzse. Különösen a latin scamnum-ot a nyelvészek scando (= hágok, fel- vagy leszállok) igéből származtatják. De egyezik vele gyökben a latin sedes, sedeo, sella, solium, német sitzen, Sessel, szláv szedim, szedlo, szelo, franczia seoir, asseoir, siége stb. is.