, SZÉGYĚNIT, (szégy-ěn-ít) áth. m. szégyenít-ětt, par. ~s, htn. ~ni v. ~eni. Valakinek irányában, ellenében oly tettet követ el, mi miatt az magát szégyenli, pironságot szenved. Megszégyenít. Fiam, ne szégyenítsd apádat. Különösen bizonyos jelesség, kitünő tulajdonságnál fogva versenytársán vagy ellenfelén kitesz; a hányivetit a kérkedőt legyőzi, nemeslelküsége által mást felülmúl stb. Az ujoncz vitéz megszégyenítette az agg katonákat. Az adakozó szegény megszégyeníti a fösvény gazdagokat.