, fn. tt. szekernyé-t. Molnár A. és Calepinus latinozata szerént ocrea, gallica, azaz, lábszárakat takaró süvegkapcza, vagy bőrből való szár. Pakróczos talpatlan szekernye (Calep.), melyhez leginkább hasonló az úgy nevezett gamache, vagy fekete kapcza, csarapa, milyet ezelőtt az osztrák birodalmi, nem magyar gyalogkatonák viseltek. Vevék eszekbe, hogy lóbőr a szekernye. (Pázmán Kal. 530. l.). Mások szerént magas száru saru, latinul cothurnus, s ez értelemben a szomorújáték jelmeze, szekernyében beszélni, in cothurnis loqui, azaz, tragicai nyelven.
E szó, mint jelentéséből kitetszik, a rokon hangu szekér, szekercze, szókkal semmi öszvefüggésben nincsen, s valószinüen idegen eredetü, talán a latin soccus, socculus, vagy német Socke (nálunk a köznépnél: Sockerl) után képeztetett. Dankovszky szerént a szláv nyelvekben: skornye am. saru (a német Stiefel).