, (szégy-ěn-ěl) áth. m. szégyěněl-t v. szégyěnl-ětt, htn. ~ni v. szégyenl-eni. Kétféle kép ragozható; hangugratással, és a nélkül: szégyěnělěk, szégyěnělsz, szégyěněl, szégyěnělěk stb., vagy szégyěnlek, szégyěnlsz v. szégyěnlesz stb. De az n hasonulhat is, vagyis az l előtt ehhez hasonlóvá, szintén l hanggá átváltozhatik: szégyell; s ekkor a múlt lesz: szégyellt v. ~ětt, htn. ~ni v. ~eni. Szenvedő alakban nem divatozik. Valamit szégyennek tart; pironságot szenved; bizonyos dolog szégyenérzetre indítja. Józanan szégyenli, amit részegen elkövetett. Szégyenli ifjuságának csínyeit. Szégyenli, hogy vén leánynak maradt. Miért szégyenled az elmellőztetést? Nem szégyenled magadat?! Szégyenli megvallani szegénységét, bűneit. El-, megszégyenleni magát. Aki hazudni szokott, a lopást nem szégyenli. (Km.).