, (szégy-en) fn. tt. szégyěn-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) Erkölcsi szenny, mely becstelenséget, nyilvános megvetést és utálatot szokott vonni maga után, továbbá azon állapot, melybe valaki a miatt jut. Szégyent vallani. Szégyenbe esni. Szégyent okozni, szégyenére lenni, válni valakinek. Szégyenbe ejteni valakit. Szégyent tenni valakin. Nagy szégyen érte őt. Szégyenében nem tud hova lenni. Szégyen gyalázat! Örökös, nyilvános, lemoshatatlan szégyen. A szegénység nem szégyen. Szégyennek kitenni magát. Szégyen a futás, de hasznos. (Km.). 2) Szelidebb ért. kudarcz, rövidség, veszteség, melyet valaki versenytársa irányában vall, kivált ha előbb elbizta magát, ha hetvenkedett. A támadó hadak szégyennel kénytelenek voltak visszavonulni. 3) Érzeményi viszonyban van a szemérem szóval is, midőn am. elpirulás (jó értelemben) melyet valaki szenved, midőn gyöngéd erkölcsi és becsületérzése megsértetik. A tisztes nők szégyennel fordulnak el ily becstelen látványtól. A trágár beszédekre szégyen pirja futotta el arczát. Ezen sajátságos mondatban: szégyen fejében tenni valamit am. a szégyennek, megszégyenítésnek váltságára, kikerülésére.
Eredetileg, s két első jelentésében rokonságban áll a szenny szóval, minél fogva úgy vélekedhetünk, hogy talán csak ezen szóból módosult át, vagyis összébbvonva: szégy, ennek erkölcsi érteményében, t. i. az ny utóbb gy-vé változott: szengy, ez pedig en toldalékkal lett szengyen, szégyen, milyen toldalékot találunk a gézen gúz, enczen bencz, kótyon fity, inczen pincz stb., olcsárló szókban is, melyekkel egyezik: szégyen szem. Kétségtelenné teszi a szengy törzset a Góry-codex: "Hogy az úr Isten ... az örök szengyöntül megszabadojcsa. (47. l.). Ugyanitt eléjön ,szégyön is. Hogy a kihagyott n, m helyett a rövid hangzó megnyúlik, azt a nyelvszokás eléggé bizonyítja, mint: mengyen, mégyen; mencs v. mincs (Csalóközben) am. mécs; pempő, pép; munka, múka (régiesen); longó (Nyitra körül) am. lógó, langy, lágy (víz) stb. Idegen nyelvekben rokonok hozzá a csagataj szigan-mak = szégyenel-ni (Vámbéry), továbbá a sínai szién (pudor, rubor). Szlávul Dankovszky szerént: sztigyeni, Jancsovicsnál: sztud am. szégyen.