, (szeg-t-ěn) ih. Azon multidői ígenevekből származott határozóink egyike, melyek az illető gyökigével párosulva a cselekvésnek vagy állapotnak folytatását, vagy fokozott hatását fejezik ki, mint nőttön nő, jöttön jő, futton fut, nézten néz, azaz, folyvást nő, jő, fut, néz, és így, szegten szeg, folyvást, mindig, egyremásra szeg, megszeg valamit. Szegten szegdel (Faludi). Képzőjében a hangrendi hasonlat szerént közép ě hangzik szabályosan, melynek az ö és o felel meg, mint nőttön, futton, nem pedig, nőtten, futtan. Ellenkezőleg a melléknevekből képzett ilyetén határzókban a kétágú nyilt a e uralkodik, mint: okosan, bölcsen; noha itt is vannak némely kivételek, mint: gazdagon, szabadon, szárazon, vakon, nagyon, (alkalmasint jobb hangzásból), s néhány mások, melyek számát a tájak szokása szaporítja.