, (szégy-ěn-kěd-ik) k. m. szégyěnkěd-tem, ~tél, ~ětt. Akár saját maga, akár a vele viszonyban levők hibájaért, vétkeért folytonos vagy gyakori szégyent szenved, pironkodik, vagyis oly állapotban van, mely gyöngéd becsületérzésével ellenkezik. Szégyenkedik, kit véletlenül valamely szeméremsértő tetten rajta kapnak. Szégyenkedik az apa, midőn fia a társaságban illetlenül viseli magát. Elszégyenkedett innen, szégyennel eltávozott.