, (szeg-űl) önh. m. szegűl-t. Ellenkező irányba helyezkedik; rendes vagy szokott állapotát elhagyva egy másik tárgygyal, v. személylyel öszvetüződik. Neki szegülni. Ellene szegülni valaminek, vagy valakinek. Az egymást taszigálók vállaikkal egymásnak szegülnek. A kanyarodó folyam nyila a partnak szegűl. A kocsi rúdja megszegűlt.
"Hogy mind begyülének, ezek és a többi,
Hún ágak apái, hún seregek főbbi
Fényével a homlok mind szegül Budára,
Ő pedig ily szókat veszen ajakára.
Buda halála. Arany Jánostól.
Gyöke lehet ugyan az öszvetüző vonalak által képzett szěg is: azonban nem tapasztaljuk, hogy az ö-ző tájkiejtések ,szögűl-t használnának, mint használnak ,szög-öt. Innét azt véljük, hogy ,szegül valamint ,szegődik a nyilt e-vel ejteni szokott ,szeg igétől származik.