, (szeg-ő) mn. és fn. tt. szegő-t. Általán, aki valamit szeg, beszeg, elszeg stb. V. ö. SZEG, ige. Különösen 1) némely öszvetett szókban oly személy, ki bizonyos erkölcsi kötelezettséget megsért, felbont. Hitszegő, szószegő, esküszegő, hűségszegő, hivatalszegő, törvényszegő stb. 2) A mértanban egyenes vonal, mely valamely görbe vonalat két vagy több pontban érint. (Secans). Vannak ily nevű családok is.