Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

SZĚGLET, SZÖGLET, (szěg-el-et) fn. tt. szěglet-ět, harm. szr. ~e. 1) Azon tér, melyet a szeg, vagyis két vonalnak érintkezése képez, s mintegy öszveszorít. Egyenes, éles, tompa szeglet. A két oldalirányban öszvejövő falak szegletet alakítanak. Szegletbe szorítani valakit, tenni valamit. Szegletbe húzni magát. V. ö. ZUG, SUT. 2) Azon csúcs, vagy sarok, vég, melyet a szeg kivülről képez. A ház szegletét meghorholta a tengely. Szegletbe botlani. A levél szegletét behajtani. A papirt szegletekre kimetélni. Egyik utczaszeglettől a másikig. V. ö.SZEG, fn.