, SZÖGLET, (szěg-el-et) fn. tt. szěglet-ět, harm. szr. ~e. 1) Azon tér, melyet a szeg, vagyis két vonalnak érintkezése képez, s mintegy öszveszorít. Egyenes, éles, tompa szeglet. A két oldalirányban öszvejövő falak szegletet alakítanak. Szegletbe szorítani valakit, tenni valamit. Szegletbe húzni magát. V. ö. ZUG, SUT. 2) Azon csúcs, vagy sarok, vég, melyet a szeg kivülről képez. A ház szegletét meghorholta a tengely. Szegletbe botlani. A levél szegletét behajtani. A papirt szegletekre kimetélni. Egyik utczaszeglettől a másikig. V. ö.SZEG, fn.