, (szeg-ecs) kicsiny. fn. tt. szegecs-ět, harm. szr. ~e. 1) Aránylag véve, s a maga nemében kicsi szeg, mint szuró hegyes eszköz, pl. a csizma talpába, sarkába való szegecsek. 2) Növénytani ért. növénynem a négyfőbbhímesek seregéből és beczősök rendjéből; csészéjének levelei öszveállanak, tövön egyenlők; beczője négy, néha öt szegü; a két kisebb himszálak tövén belülről ikra (Erysimum). Nevezetesb fajai: szapora, tormáncs, hagymaszagú, fürtös, ibolya, sömörös, buglyos, szüklevelű, kákaszegecs.