, (szeg-ély) fn. tt. szegély-t, tb. ~ěk, harm. szr. ~e. 1) A ruhanemüek behajtott, és bevarrott széle. Keskeny, széles szegély a kendőn, szoknyán. 2) Ugyan a ruhák szélét keritő pártázat, vagy prém, vagy szalag. Bársony, selyem szegélylyel diszített köntös. 3) Szélesb ért. ráma vagy pártázatféle kerülete, foglalványa valaminek. Tekeasztal szegélye. Háztető szegélye. Eltart a nádfödél, csak szegélylyel győzzék. (Km ).