, (szeg-ez) áth. m. szegez-tem, ~tél, ~ětt, vagy szegz-ěttem, szegz-ěttél, szegz-ětt; htn. szegez-ni v. szegz-eni; par. szegez-z. 1) Szegféle hegyes eszközzel erősít, öszveköt, kifeszít, ellát, stb. Hirdetményeket kapukra, falakra szegezni. Kiszegezni a szárnyas egeret. Beszegezni a koporsót. Fölszegezni, leszegezni, öszveszegezni, odaszegezni holmit. 2) Átv. testének valamely részét, különösen oldalát a fájdalom szurós szeg gyanánt ökleli, nyilalja. Valami szegezi az oldalamat. 3) Szintén átv. ért. magát valakinek ellene szegezni am. vele szembeszállni, ellene szegűlni. Szuronyt szegezni, am. ellenséggel szurony neki szegezésével szembe szállni. Szuronyt szegezz és előre hadi parancsszó.
"Onnan imás szókkal ősz Torda levette
(t. i. a kardot)
Előbb Buda karján ereit pedzette,
Aztán Etelének szögzé hegye fényét,
Vére ugyan verte a gyula edényét.
A véreskü, Arany Jánosnak ,Buda halála czímű költeményében.