, (szeg-etlen) mn. tt. szegetlen-t, tb. ~ěk. 1) Midőn a szurós hegyes szert jelentő szeg gyökből származik, am. amiben szeg nincsen. Szegetlen bot, csizmatalp. Ez értelemben a gyöknek e hangzója inkább éles ë. 2) Midőn a nyilt hangzóju szeg igéből ered, am. amit meg nem szegtek, amin metszést, törést nem ejtettek, vagy aminek szegélyt nem csináltak. Szegetlen kenyér, szalonna. Szerencse, hogy szegetlen nyakkal megszabadulhattam. A szegetlen ruha szélei kirojtosodnak. Szegetlen háztető. 3) Erkölcsileg meg nem sértett, át nem hágott. Szegetlen törvény, hit, szó, eskü, parancsolat. Szegetlen böjt, ünnep. Itt a gyökszóbeli e nyiltan, terpedten hangzik.