, (szeg-és) fn. tt. szegés-t, tb. ~ěk, harm. szr ~e. 1) Széles ért. cselekvés, mely által valamit részekre metszünk, hasítunk, törünk. Kenyérszegés, szalonnaszegés. Szárnyszegés. Nyakszegéssel járó esés. 2) Munka, melynél fogva valaki úgy nevezett szegélyt varr, csinál, alakít. Kezkenők szegésével, beszegésével foglalkodni. A nádazók már a szegéshez fogtak. 3) Átv. erkölcsi sérelem, melyet valaki a kiszabott teendőkön ejt, midőn kihágást követ el. Törvényszegés, böjtszegés, ünnepszegés, hitszegés, parancsolatszegés, szószegés, hűségszegés, esküszegés, stb. V. ö. SZEG, ige.