, (szeg-ény) mn. és fn. tt. szegény-t, tb. ~ek, midőn fn. ~ěk. Tájdivatos kiejtéssel: szëgény (éles ë-vel, mely az i-hez áll közelebb). 1) Ki az élet fentartására szükségelt kellékek, úgymint, eledel, ruházat, lakhely hiányában szenved; szükölködő. Ellentétei: vagyonos, jó módu, gazdag, dús stb. A különféle életnem, müveltség, rang, polgári állapothoz képest viszonylagos értelmű szó, amint t. i. valakinek több vagy kevesebb szükségei és igényei vannak, melyeket kielégítenie kell, honnan amely vagyon birtokában valamely urat, grófot stb. szegénynek mondunk, ugyanannyi vagyonnal egy mesterembert vagy földmivest vagyonosnak, gazdagnak nevezünk. Általán tehát szegénynek mondják, ki nem bír annyi vagyonnal, melylyel polgári vagy egyéni állapotához mért szükségeit kellőleg födözhesse. 2) Szűkebb ért. ki elgyöngülés, betegség következtében nem képes az élet fentartására kellő holmit megkeresni, milyenek a szoros ért. vett koldusok. Szegény vakok, bénák, nyomorékok, elaggott munkások. Házi szegény, ki koldulni nem jár. Szegények háza, intézete. Szegény sorsra, állapotra jutni. Szegényeket táplálni, ruházni. 3) Ami a maga nemében nem elég a kellő szükségek födözésére. Szegény termés, aratás, szüret. Szegény ebéd, vacsora, lakoma. Szegény ebéd az, melynek vacsorája nincsen. (Km.). Szegény öltözet, lakás. Szegény föld, ország. Mindenütt bátran jár a szegény. (Km.). Általán több közmondatokban eléfordúl: Szegény háztól ösztövér szalonna. Eleget élt a szegény, ha korán meghalt is. Szegény aki másé. Szegénynek szegény a barátja. A szegény pokolban is szegény. Mindenütt szegény a szegény. Ritka vetésnek szegény az aratása. Ha szegény vagy ne tánczolj. Nem illik szegényhez nedéngesség. A szegény embernek nincs kenyere, még is ebet tart. Szegény legény nem nagy úr. Szegény ember szándékát boldog Isten bírja. Szegénynek a csuprából is kifortt. Szegénynek a szerencséje is szegény. Szegény úrnak galambház a mészárszéke. Szegényt az ág is húzza. Ki szegényben bízik, szalmán hízik, v. nádra támaszkodik. Nincs a szegénynek féltő marhája. Sajt és kenyér két tál étel a szegénynek. Szegény háztól ösztövér bárány. Szegény fog madarat, gazdag eszi meg. (Mikes Kelemennél is a XLIX. lapon). Nincs gyümölcsözőbb a szegény tenyerénél. Szegényt a légy is jobban csípi. Sokra visz a szegénység (paupertas magna meretrix). Mint vasszeg a zsákból, szegénység a házból stb. 4) Használtatik sajnálkozó indulatszó gyanánt. Szegény! Oh te szegény! Szegény fiú, beh kár érte! Szegény pára! Oh te szegény beteges, mikor léssz egészséges. (Népd.). Oh én szegény bűnös ember! Már az egyik legrégibb t. i. a kisebb Halotti beszédben vagy Könyörgésben eléfordúl ez értelemben: "Szerelmes brátim! imádjamok (ma: imádkozzunk) ez szegín ember lilkiért. (Némelyek azt tartják, hogy ezen rövidebb beszéd valóságos szegény emberek temetésénél mondatott). 5) Átv. a maga nemében hiányos, szükölködő. Szegény nyelv, melynek az eszmék és érzelmek kifejezésére kevés szavai vannak. Szegény irodalom. Szellemileg szegény ember. Bibliai ért. lelki szegény, ki vagyon után nem ásitozik, s ha van is birtoka, ahhoz nem ragaszkodik, boldogságát nem helyezi benne. Népies nyelven: szegény legények, szolgálat nélkül a pusztákon vagy erdőségekben barangoló, a lopásból élő zsiványok. Szegény legény vagyok én, csikót tinót lopok én. (Népd.). Bakonyi szegény legények. De régente, mint némely régi iratokból kitűnik, e név alatt úgy látszik az önkéntes katonákat értették. "K(egyelmed), viseljen gondot rólonk, k. agygyon pézeth, mert k. oztán mi reánk ne vessen, az szegény legényeket nem tarthatjok, ezek es (is) elmennek az kik vannak. (Levél 1555-ből. Szalay Ág. 400 m. l.). "Az vég (végrész) mindenkor így járt, az szegény legény ez félével él, mivelhogy az frigy alatt az fejedelmek is szűkön fizetnek. (U. o. Levél 1559-ből).
"De szegénylegénynek csak jó hajlék Rohoncz,
Mert ott katonának bő kenyere, bor, s koncz.
A XVI. századból. (Thaly K. gyüjteménye; szerénte is a ,szegény legény és ,katona hol egyik, hol másik zászlós úr zsoldjában álló szabad csatárt jelentett).
Minthogy e szóban alapfogalom a vagyonosságra vonatkozó szűk, azaz szorult állapot; innen legvalószinübbnek látszik, hogy gyöke szeg nem egyéb, mint a módosított szűk, mintha volna szükény, szikény, szekény; honnan szükös Pázmánnál és Monoszlainál am. szegény, és szükölködni am. szegény állapotban szenvedni, szegénykedni. Rokon hozzá törzsben a szintén szoros állapotra vonatkozó szigorú, szigorog. Legközelebb áll hozzá Vámbéry szerént a csagataj szagin (nyomorult), Zenkernél a keleti török csigan (pauvre). Egyezni látszik vele a görög ηχην (az ióniai nyelvjárásban, a finn heikko (gyönge, erőtlen, vékony), lapp häjo, häjos (gyönge, szegény), az arab szakím (krank, schwach), sz előhang nélkül a latin egen-us (ege-o igétől), mongol ügei, ügegü (= szegény, továbbá tagadó szó = nem; használtatik a magyar -talan, -telen értelmében is; a mandsu akó is am. nem; vajjon nem egy eredetű-e ezekkel a török-tatár jok = nem?). A törökben zengin rokon hangu szó épen ellenkezőt, t. i. gazdagot jelent; innen zenginlik a. m. gazdagság.